" A 2009. március 23.-án megrendezésre került Dupont-Fortuna - Rubeola Csömör futsalmérkőzésen történt kiállításról:

A mérkőzés vége felé egy részünkre a 9-es környékén megítélt szabadrúgáshoz készültünk. A játékvezetők próbáltak intézkedni,de mivel mi nem kértünk se sípszót se az 5 métert így Bódog Csaba gyorsan elvégezte a szabadrúgást. Jávor István ezt nem érzékelte és a felpattanó labdát ami feléje szállt megfogta és visszadobta a szabadrúgást elvégző játékosnak, hogy végezze el még egyszer. Ezután tudatosult benne, hogy hibázott. A játékvezetők döntését azonnal, reklamálás nélkül tudomásul vette, elkérte az öltözőkulcsot és csendben elment zuhanyozni.

Jávor István sem a kiállításnál, sem a levonulás közben és a mérkőzés után semmilyen sportszerűtlen magatartást nem tanúsított. A játékvezetőkkel nem foglalkozott. Egyszerű véletlen, pillanatnyi kihagyás okozta ezt a szabálytalanságot, ami nem akadályozott meg gólhelyzetet"

Ezt a korrekt véleményt Nagy Attila a Dupont-Fortuna Fc. vezetőedzője fogalmazta meg, miután ő sem értette, hogyan kaphattam 3 mérkőzésre szóló eltiltást. Nem én kértem rá, hanem magától írta! Nem barátom vagy cimborám, hanem ezek után bizton állíthatom, hogy egy igazi sportember! Bár az eltiltásom hatályban maradt, mégis köszönettel tartozom neki!

Maga az eset nagyon bántott. Bántott, mert úgy éreztem számítana a játékom a döntő, harmadik mérkőzésen. Kellemetlen stílusú csapat a Dupont-Fortuna és aggodalmam nem volt alaptalan. A harmadik mérkőzés rendes játéidejének 37.percében, az ellenfél 5:4-es vezetésénél bevallom őszintén már csak a csodában bíztam. Szerencsére továbbmentünk és az én értékítéletem szerint ezzel az őrült mérkőzéssel megfizettem a hibám árát! Normál esetben ennyi járna két sárga lap után.

 

Meghallgatást kértem az ügyemben. Elvittem a fent említett faxot és a mérkőzés teljes felvételét, amely véleményem szerint bizonyító erejű, valamint kértem, hogy a mérkőzés játékvezetői is legyenek jelen a tárgyaláson. Sajnálatosan tapasztalatból tudom, hogy csak és kizárólag bizonyítékokkal szabad elmenni egy ilyen meghallgatásra. Én valóban hittem benne, hogy most igazam lehet - Tévedtem! A játékvezetők nem jelentek meg, így velük nem sikerült tisztázni, hogy melyiküknek mondhattam és vajon mikor is az indoklásban szereplő nyomdafestéket nem tűrő mondatot. Az illetékes urak sokáig vizsgálták a videótfelvételt. Vakargatták is a fejüket, mivel nem látható semmilyen sportszerűtlen gesztus vagy reakció és hallani sem lehet semmi ilyesmit. Pontosan azt történt, amit Nagy Attila leírt.

Bár az "illetékes elvtársak" sokáig vitatkoztak és bevallásuk szerint nem is volt egyöntetű a döntésük, de mégis helybenhagyták a 3 mérkőzéses eltiltásomat mondván, bár valószínűleg igazam van, de 100%-ban nem bizonyosodott be, hogy nem mondtam semmit.Komoly, sokat érő erkölcsi siker ugye?

Leszögezem, hogy a következő soraimat nem a sértődöttség vezérli. Elfogadtam a tényt, hogy nem leszek ott az Aramis elleni első két ütközeten. Semmilyen személyes konfliktusom nincs egyetlen játékvezetővel és a fegyelmi bizottság egyetlen tagjával szemben sem. Nekem a szemlélettel van gondom! A következő gondolatok bár személyes gondolatok, de úgy vélem sokak véleménye hasonlatos az enyémmel. A játékosoké mindenképpen! Távol áll tőlem, hogy megsértsek bárkit is. Engem a jobbítás szándéka motivál. A tárgyalásomon az egyik úr tett egy olyan kijelentést (ezeket adatokkal is alátámasztotta), miszerint a futsal-ban sokkal több a fegyelmi ügy, mint a labdarúgásban. "Valami bűzlik Dániában..vagy itt!" , ahogy Hofi mondta. Célom az, hogy ezt a problémát azok szemével látassam, akik játsszák ezt a játékot.

A Futsal a játékról és a játékosokról szól!

Nem sértegetni akarom a sporikat, de ők a szükséges rosszak. Remélem értik mire is gondolok. Gyorsan megjegyzem, nagyon nehéz dolguk van, mivel aki dönt az egyben érdeket is sért. Magam is vezettem már mérkőzést, és tapasztalatból tudom milyen a másik oldalon állni. A mérkőzések túlfűtött hangulatában viszont egy embernek mindenképpen hideg fejjel és nem személyeskedve kellene viselkednie. Ez a személy a játékvezető! Nem bíró! Játékvezető! A probléma az, hogy a fent említett döntési joggal ezek az urak egyre gyakrabban élnek vissza. Gyakran felcserélődnek a szerepek és előfordul, hogy ők a legidegesebbek. Néha ez talán érthető, hiszen rengeteg az új, fiatal arc, ami természetesen jó, hiszen a játékvezetőknél is kell az utánpótlás. Megjegyzem, sokszor előfordult, hogy azelőtt sosem látott játékvezetők fújták a rangadókat, ami nem a legszerencsésebb dolog. A sporik gyakran megsértődnek és teátrális mozdulatokkal színészkedve ítélkeznek. Ezen közjátékoknak csak sejtésem van mi lehet az oka. Talán mutatniuk kell kifelé, hogy ők milyen határozottak, miközben talán maguk sem akarnak így viselkedni. Ezt abból gondolom, hogy ezek a hadonászó mozdulatok azelőtt nem voltak divatosak. Előfordult, hogy egy ilyen stílusban vezető párral a mérkőzés után hajnalig beszélgettünk és kiderült róluk,hogy jó fejek, jó meglátásokkal és ízig-vérig szeretik a futsal-t. Félre értés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy "bratyizzanak" a játékosokkal, de ezen magatartással elveszítik a kapcsolatot a játékosokkal. Magas pontszámot kapnak a "zsűritől", de kicsúszik a kezükből a mérkőzés. Lehet nincs igazam, de én bizonyosan arra törekednék, hogy megőrizzem a játékos-játékvezető partnerviszonyt. Ez sajnos manapság nagyon-nagyon ritkán valósul meg. Egy-egy fajsúlyosabb ítéletnél az indulatokkal teli játékosokkal szemben többféle játékvezetői viselkedési forma létezik. Nálunk a "nekem van igazam és kész" stílus a domináns, ahol a játékvezető az egész testbeszédével azt mutatja, hogy nem tűr ellentmondást. Elfordítja a fejét, nem néz a játékosra, elhessegeti őket, és az egész mimikájával azt mutatja, hogy mindegy mit beszélsz, úgy is nekem van igazam! A másik oldalon áll egy túlfűtött játékos, egy harcos, akitől a játékvezető azt várja, hogy rögtön viselkedjen úgy, ahogy ő azt elvárja. Erre csak nagyon kevesek képesek és azok talán nem is igazi harcosok! A játékosok negatív reakciója ezzel a magatartással szemben fokozódik. Felnőtteknél ez hatványozottan igaz. Bevallom én is nagyon nehezen viselem ha egy huszonéves srác úgy viselkedik velem, mint egy tanár bácsi a diákjával.Szóval a játékos ahelyett, hogy lehiggadna egyre idegesebb lesz, ami rossz esetben láncreakciót indít el az egész csapaton belül. A játékvezető, bár jó osztályzatot kap, mégis elveszíti a játékosokat és ezáltal a maga meccsét.

Sokkal közelebb áll a játékosokhoz az angol példa. Ott a sporik nyugtatnak, adnak időt a játékosoknak. Nem hallanak meg mindent, mert tudják, hogy azok a mondatok a mérkőzés hevéből fakadnak. Nyugodt viselkedésük általában eléri célját és a lehiggadt játékosok általában koncentráltan, folyatják a játékot. Természetesen, ha valaki továbbra is negatívan viselkedik az ellen, fellépnek. És ez így van rendjén! Ennél a formánál fennmarad a partnerviszony és a középpontban a játékvezető helyett a játék és a játékos marad! Ide kapcsolódik a következő meglátás. Soha nem értettem, hogy bár a mérkőzés hevében, de szándékosan elkövetett nagyon durva szabálytalanságért hogy létezik hogy valaki 1 mérkőzést kap, viszont a játékvezető esetleges megsértéséért 2-3 mérkőzés a "tarifa". Szerintem a játékvezetők mellett a játékosokat is sokkal jobban kellene védeni!

 

Reményeim szerint a fentiek senkiből nem fognak ellenérzést kiváltani! Ha bármilyen játékvezetői rendezvényen szükség lenne személyesen egy játékos, illetve egy edző véleményére, akkor szívesen állok rendelkezésre, de ilyen formában nem kívánok többet a dologgal foglalkozni! Ez az írás aktualitásából fakadóan egy felkérés nyomán született.

 

Remélem a jövőben csapatom sikereinek egyik kovácsaként és nem pedig ilyen formában szerepelhetek ezen az oldalon!

 

Tisztelettel:

Jávor István